 (1952–2015) |
Az a szomorú kötelezettségem, hogy a Debreceni Egyetem Informatikai Kara nevében végső búcsút vegyek Kormos János egyetemi tanártól. Kollégái, barátai, tanítványai búcsúznak tőle. Kormos János úgy élt és még sokáig úgy fog élni sokunk tudatában, mint intenzíven dolgozó, több irányban érdeklődő, eredményes vezető-szervező munkát végző kolléga, de aki vezetői pozícióban is mindenkivel meg tudta találni a barátságos hangnemet, és talán ezért is rendelkezett igen széles körben jó személyes kapcsolatokkal.
János elsődleges szakmáját tekintve matematikus volt: 1976-ban szerzett matematikus diplomát a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A véletlen matematikáját, azaz a sztochasztikus folyamatokat és a statisztikát kutatta, ezekben érte el legmélyebb eredményeit. Diplomamunkájában, OTDK-dolgozatában, egyetemi doktori és kandidátusi értekezésében is sztochasztikus folyamatokkal foglalkozott. Ezen a területen olyan neves professzoroktól tanult, mint Gyires Béla és Arató Mátyás, továbbá olyan kollégákkal végzett közös kutatásokat, mint Terdik György és Pap Gyula. Eredményeit rangos nemzetközi folyóiratokban közölte. Mindig nyitott volt az új témák iránt, jól ismerte fel a perspektivikus területeket. Így kellő időben ráérzett a számítógépes képfeldolgozás jelentőségére. Ezt a matematika és informatika közötti szakterületet fiatal kollégákkal és tanítványokkal együtt művelte. Most az akkori fiatalok, elsősorban Hajdu András és Fazekas Attila viszik tovább ezt az irányt. Életéből a legtöbb időt és energiát az egyetemi informatika fejlesztésére szentelte. 15 évig volt a KLTE Számoló Központjának munkatársa, végül annak vezetője. Irányította az egyetemi informatikai hálózat koncepciójának kidolgozását. Azonban kellő időben felismerte, hogy az egyetemi területen nem az informatikai szolgáltatás, hanem az oktatás és a kutatás jelenti legfőbb feladatot, így „átjött” az Alkalmazott Informatikai Tanszékre, amelynek később vezetője is lett. Informatikusként részt vett információs rendszerek fejlesztésében, oktatási tematikák kidolgozásában. Ebben a munkájában szorosan együttműködött kollégáival, Fazekas Gáborral és Juhász Istvánnal, akik egyben a barátai is voltak. Témavezetésével több PhD-dolgozat is készült, pl. Herdon Miklósé. Az önálló Informatikai Intézet létrehozásáért is sokat tett. Mivel sikeres informatikus volt, így sokunkat meglepetésként ért, hogy 2004-ben elvállalta a Közgazdaságtudományi Kar dékáni tisztét. Itt intenzív és sikeres vezető-szervező munkát folytatott. Oktatás tekintetében visszatért eredeti területéhez: főként statisztikát tanított.
Jól ötvözni tudta korábbi informatikai és statisztikai ismereteit a gazdaságtudományokkal. Így lehetett az új szakterületén cikkek társszerzője és PhD-dolgozatok témavezetője (pl. Tarnóczi Tiboré). Sokrétű szakmai ismeretei és kapcsolatai alapján nem volt meglepő, hogy amikor vissza akart térni az eredeti területére, akkor az Informatikai Karon három tanszék is jelentkezett, hogy szívesen befogadná: „régi” tanszéke az Információtechnológia, „tanítványai” tanszéke a Kumputergrafika és Képfeldolgozás, továbbá a statisztikát művelő Alkalmazott Matematika és Valószínűségszámítás Tanszék. Végül ez utóbbit választotta.
Sajnos ide már a sok munkában-küzdelemben megfáradva, betegségtől meggyötörve érkezett. Igyekeztünk nyugodt körülményeket biztosítani a munkájához. Mert így is intenzíven dolgozott, főleg sokat oktatott. Sőt, amikor már oktatni nem tudott bejárni, otthonról küldte a feljegyzéseit. Terveket vetett papírra a kutatás további irányairól és az oktatás fejlesztéséről. Tette ezt annak biztos tudatában is, hogy a tervek megvalósításában Ő már nem tud majd részt venni…