 |
Búcsúztató gyászbeszéd
Dr. Nyakóné Dr. Juhász Katalin Mária
temetésére
Kedves Gyászoló Család, Végtisztességtevő Barátok, Kollégák, Ismerősök! A Debreceni Egyetem Informatikai Karának munkatársai nevében - úgyis, mint volt évfolyamtárs, közvetlen munkatárs - veszek most búcsút kollégánktól, Dr. Nyakóné Dr. Juhász Katalin Máriától, Juhász Katitól, Katitól. Kedves Kati! Amikor egy éve a tanszéken elbúcsúztál tőlünk, elbúcsúztattunk, hogy felszabadultan élvezd a nyugdíjas élet szabadságát, természetesnek vettük, hogy „velünk maradsz”, továbbra is órákat tartasz, hallgatókat patronálsz, benne maradsz a tanszéki mindennapjainkban. Aztán jöttek a suttogó hírek az egészségi állapotod romlásáról, amit először még szemérmes optimizmussal fogadtunk, aztán jöttek az aggasztó hírek, majd sokkolt minket a tragédia híre: „a természet erősebb az orvos-tudománynál”. Amikor búcsúzunk, emlékezünk: emlékezünk, és az első emlék, ahogy 1971-ben egy fiatal, szemrevaló tarnamérai lány a jeles egri érettségi bizonyítvánnyal a zsebében beiratkozott a Kossuth Egyetem matematikus szakára. Megjelenése - ahogy ez lenni szokott - megmozgatta számos fiú évfolyamtárs képzeletét, de ő mégis egy fizikus mellett döntött, ami a magánéleti elkötelezettséggel együtt kutatási témaválasztást is jelentett számára. A diplomamunkája programozási részét az Akadémia Atommagkutató Intézetében készítette, amely 1976-ban első munkahelye is lett. Itt elméleti fizikai problémák számítógépes numerikus megoldási módszereinek kutatásával - az ún. Padé-approximációk problematikájával - kezdett foglalkozni. Erőfeszítéseit siker koronázta: nemcsak sikerült megértenie az egyébként rettenetesen bonyolult fizikai modelleket, hanem az abban elért eredmények alapján védte meg értekezését és szerzett 1981-ben egyetemi doktori címet. 1993-ban – a Tanítóképző Főiskolán pár éves kitérőt téve – tért vissza az Alma Materhez: az Egyetemi Számítóközpontban történt rövid alkalmazása után új révbe ért: tudományos munkatárs, majd főmunkatárs kinevezést kapott az Információ Technológia Tanszékre.
Itt hamar megtalálta a számára megfelelő feladatot: elmélyülni az informatika szakos tanárképzés szakmódszertani, didaktikai problémáinak megoldásában. A főiskolán szerzett tapasztalatait is felhasználva sok-sok hallgató informatika tanárrá válásában vállalt fontos szerepet. A hallgatóit mindig teljes emberként kezelte, ezért a szakmai intenciókon túl rendszeresen adott magánéleti, életviteli tanácsokat is a bizalommal hozzá fordulóknak. Kari megbízottként fő patrónusa, koordinátora volt a fogyatékkal élő hallgatóinknak. Az informatika didaktika iránti elkötelezettségének eredményességét több dolog fémjelzi: ilyenek a témavezetése alatt sikeresen megvédett Ph.D. disszertációk. Sajnos vannak „árván maradtak”, Ph.D. hallgatók, akik már nem kaphatják meg tőle a szükséges támogatást. Technikai szerkesztőként komoly szerepet játszott a Matematikai és Informatikai Intézet által alapított nemzetközi didaktikai folyóirat jó reputációjának kialakításában. Több éven keresztül koordinálta az európai számítógép felhasználói bizonyítvány megszerzéséhez szükséges vizsgákat az intézeti vizsga-központban. Sikeres pályázataival már a Tanítóképző Főiskolán is sokat tett az oktatás tárgyi feltételeinek javításáért; később az Egyetemen - jó személyes kapcsolatait kihasználva - megalakította a Sun Microsystems egyetlen hazai oktatási szolgáltató központját a SunSite Hungary-t. A tevékenységét elismerő kitüntetések közül ki kell emelnünk az NJSZT-től kapott Tarján-emlékérmet és a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma által adományozott "Pedagógus Szolgálati Emlékérmet" Változatos feladatai mellett soha nem távolodott el a kutatástól. 1999-ben Ph.D. fokozatot szerzett. Életének szinte az utolsó pillanatáig részt vett az ATOMKI által szervezett kutatási projektekben. Több mint száz nemzetközileg jegyzett és közérdeklődésre számot tartó publikáció szerzője, társszerzője volt. A kutatásokba igyekezett fiatal kollégáit is bevonni, nemzetközi tapasztalatokhoz is juttatva őket. Kati igazi közösségi ember volt, mindig csodáltuk elkötelezettségét, kitartását és energiáját. Feladatait, ha sokszor a méltánytalanságok, a magára hagyatottság ellen jogosan morgolódva is, mindig pontosan oldotta meg. Sokan fogunk szívesen emlékezni az általa szervezett jó hangulatú szilveszteri mulatságokra a matematikai épület (419-es) nagytermében, a tanszéki családi kirándulásokra, a pizzázással, mikuláscsomagokkal színesített, oldott hangulatú tanszéki értekezletekre. Kedves Kati! A Debreceni Egyetem Informatikai Kara nevében bánatos szívvel, de emelt fővel ígérem, hogy munkád eredményeit nagy tisztelettel és szeretettel őrizzük meg és ápoljuk emlékedet. Engedd meg, Kati, és engedjék meg Önök is, akik a végtisztességet Nyakóné Dr. Juhász Katalinnak megadni gyűltek egybe, hogy diáktársamtól, kollégámtól és barátomtól Szabó Magda mondataival búcsúzzam el: „Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.“ Nyugodj békében Kati és legyen megnyugvás a gyászolók zaklatott szívében is!